Aranyszikrák ...
A test nyugalma. Csak
a gondolatok sodródnak. Apró kis fények, miközben a képernyőn pörögnek az
események – egy film kockáin.
A szoba tárgyainak
árnyék-fény játékai. Az éjben angyalok lebbennek, - szemmel nem is látva, de
gondolatainkkal érintve, - mosolyt varázsolva arcunkra.
Azután csend.
Olykor-olykor szemünkre terülnek az álom pillanatai. Az éjszaka
mozdulatlansága, még az árnyak is pihennek. Majd hirtelen mozdulatok, az ébredő
hajnal különleges látványa, a színek egymás utáni sodródása. A madarak
ébredése, hogy dalaikkal ébresztőt zengjenek. Fellebbenő fátylak, s a homály
szétoszlása a kert felett. A rések szétnyílnak, kinyílnak.
Zöld és kékes szín
kavalkád, majd a pirkadat színe vált áradón. Az éjszakai csillagcsend utáni
lüktetés. Sietős reggelek a pirkadó hajnalok után. A csendes nyugalomból
felébredő élet. Incseleg egymással a homály és a fény. A harmatcseppek páraként
szállnak fel, a napfény sugarai felszárítják. A virágkelyhekben éjszakai
pihenésük után ébredő apró kis élőlények – indulnak nyüzsgő életüknek. A patak,
a tó vizében csobbanó élet – a reggeli fényekben. A mezők, a rétek ködpárája
után a Nap ébredésével minden csupa fény és izzás.
Dallam, dobbanás,
lüktetés, zsongás, az égbolt alatt, az új nap lélegzésében, az álmok
feloldódásában. Léptek! A világ énnekem szárnyalás, kitáruló szívek egymás
felé.
Aranyszikrák a Nap
ölén, a végtelen égbolt óceánján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése