Álarcok nélkül ...

Álarcok nélkül ...

Álarcok nélkül élek. Szegény vagyok, de van hű, szerető szívem.

Fájdalmaimat könnyes pilláim mögé rejtem.

Csendesen élem mindennapjaimat.

Az irodalommal, a zenével kitárul számomra a világ.

Meghitt szeretettel ölel magához, szebbé téve életemet.

Utam csendes léptekkel ér véget.

Múlt pillanatok, emlékek közt bolyongok a változóban.

Dallamok, melódiák kísérnek, váltakozva fájón vagy örömben.

Meleg fények, hideg szél érintett, simogatták arcomat.

Már elhallgatom mindazt, mi fáj. Emlékeimben a szépre gondolok.

Köszönöm, hogy élhettem.