Rohanó képek ...
A Nap vére hull az
égboltra. Alkonyodik.
Hirtelen bújik a
felhők mögé a fény.
Nincs sötét, de a
csillagok is pihennek még.
Dallamok az estben,
álmok az éjben.
Magányomban vérzik
szívem.
Álmaimba zárom a
régmúltat,
kis életem dallamait.
Sötét fátylat von az
égre az éj,
s mikor jő a hajnal,
messze visz mindent
az ébredő fény.
Szétszakítva a
horizontot, virradatot fest.
Lehunyt szemem mögött
rohanó képek,
érzések
megfogalmazódva.
Mélység és magasság
között szövöm emlékedet,
s viszem tova az útra.
Arra az útra, - amin
valaha elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése