Harcolni kell ...

Harcolni kell ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az életben harcolni kell

magáért az életért is, küzdeni

a megélhetésért,

ingyen semmit sem ad a világ,

muszáj erőszakkal követelni,

nagy gyakorlata van benne az embernek,

megküzd minden betevő falatért,

tán az állatoktól leste el

tudományát a zsákmányszerzésnek,

csatázni kell minden napért,

hogy a holnapból is ma lehessen,

ha valaki egyszer elkezdte

megállíthatatlan folyamat a harc

napnyugtával csak elmegy pihenni,

napkeltével újult erővel folytatódik,

ha egyszer végkép megszűnik,

befejeződik az élet is,

megszokta az ember,

hogy mindenért kell küzdeni,

még azért is csatázik,

amit küzdéssel nem lehet megkapni,

de ami, ha befogadóra talál,

önként, boldogan adja oda magát,

amiért csak lehajolni kellene,

amiből meríteni lehet,

vérévé vált a háború az embernek,

azt is azzal akarja megszerezni,

amit küzdéssel, zsákmányszerzéssel

csak elveszíteni lehet,

a békességes,

a szerelmetes szeretetet is
magának követelné,

s mert nagyon vágyik,
hogy megszerezze,

érte mindent megtenne,
még ölne is érte,

pedig valódi szeretetet

csatában nyerni nem lehet,

amit ott lehet kapni,

mint valami megfélemlített ellenféltől

azok csak hamis gesztusok,

őszintétlen,

őszintétlen, mert nem a szívből jövő,

szavak, melyekkel a valódi szeretet is él,

de az ilyen csak ruha,

hamis, lényeg nélküli maskara,

amivel a szeretetlenség magát leplezi,

mint a víz, mint a levegő, olyan az igazi,

vagy mint az égből hullott manna,

ahol ő van, ott felesleges küzdeni,

ott mindig van utánpótlás,

nem kell éhen halni,

csak nyitott lélekkel be kell engedni,

s a csoda máris megtörténik,

fizetség, és harc nélkül megkapni

a világon a legértékesebbet.

2009. május 31.