A sors mint a pók ...
Tudod arra gondoltam,
hogy sokszor a sors
nem más,
mint környezeti
hatás,
ahogy a gyenge bőrű,
az érzékeny,
ki van szolgáltatva a
Nap erejének,
úgy van az ember
kiszolgáltatva
a körülötte levő
világnak,
nem csak az
időjárásnak,
nem csak a sugárnak,
hanem ember az
embernek,
minél közelebb
kerülnek,
minél szűkebb a
környezet,
a kapocs minél
szorosabb,
annál nagyobb
veszélyt hordoz,
hogy a véletlen, vagy
a sors,
vagy csak a
gyengeség,
ki tudja,
aki születik mind
védtelen,
a befolyásnak engedni
kénytelen,
lehet, hogy a sors
csupán környezeti
ártalom,
a környezet, mint egy
pók
kiveti a hálót,
s aki most született,
tehetetlen ellene,
másfelé indulni
gyenge,
mire észbe kapna,
be van szőve
szorosan,
a sokat emlegetett
szabadság,
néha még eszébe jut
olyankor tiltakozik,
és rúg,
de csak arra jó,
hogy jobban
belegabalyodjon,
nem is mindig rossz
szándékú a pók,
csak a rossz szokása,
aki a közelébe kerül,
hálójába fogja,
nem is felfalni,
sokszor megvédeni akarja,
a hálót végül már nem
is látja az áldozat,
nem érzékeli, hogy
bekerült a csapdába,
később belőle is csak
pók lesz,
a közelmerészkedőt ő
is csapdába ejti,
az ember sorsát a
környezete alakítja,
az időjárás, a
sugárzás,
és nem utolsó sorban
a többi ember,
hogy így alakul, az a
sorsa,
vagy csak inkább a
véletlen,
de az biztos,
hogy a környezet
besegít a sorsnak,
nem engedi áldozatát
szárnyalni,
a szoros hálóból
kitörni
csak külső
segítséggel lehet,
ha ketten, két
hálóból
nyújtják egymás felé
a kezüket,
ha egymást szorosan
megfogják,
közös erővel
megmenekülhetnek,
igaz, egy másik
hálóba kerülnek,
de az már nem
rabtartó háló,
az önként vállalt
szeretetháló,
amelyik megtart, és
nem letaglóz,
amiben nem elveszik a
szabadság,
hanem egymásnak
visszaadják,
hogy ez a sors,
vagy csak véletlen,
vagy a véletlen a
sors,
ki tudná azt
megmondani?
2009. június 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése