Csendemben (Az én
csendem ...)
Az úton bogáncs
bokor. Sodorja, fújja a szél.
Bármerre indulok, emlékek kísérnek, szomorúsággal szívemben.
Gyermekkorom varázslatos világa.
Összekuszálódott életem.
Szél voltam valamikor, végigjártam ösvényeimet.
Szelíd tekintettel borul rám az est, nyugalommal ölel.
Az éjszakai égbolton ezüstlik a Hold.
Újra élem csendemben, hogy ki voltam, kivé lettem.
Az emlékek árnyai lebegnek felettem, már vigaszt nem nyújtanak.
A dallamok is elhalkulnak, egyre távolodnak.
Isten kegyelme – a szunnyadó gondokkal áldást hint rám olykor.
A sors sötét tavain úszkálok,
felhőkön ülök és árnyak vetülnek álmaimra.
Bármerre indulok, emlékek kísérnek, szomorúsággal szívemben.
Gyermekkorom varázslatos világa.
Összekuszálódott életem.
Szél voltam valamikor, végigjártam ösvényeimet.
Szelíd tekintettel borul rám az est, nyugalommal ölel.
Az éjszakai égbolton ezüstlik a Hold.
Újra élem csendemben, hogy ki voltam, kivé lettem.
Az emlékek árnyai lebegnek felettem, már vigaszt nem nyújtanak.
A dallamok is elhalkulnak, egyre távolodnak.
Isten kegyelme – a szunnyadó gondokkal áldást hint rám olykor.
A sors sötét tavain úszkálok,
felhőkön ülök és árnyak vetülnek álmaimra.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése