Lent és fent
Tudod arra gondoltam,
az ember a világot
hírbe hozza,
azt híreszteli róla,
a rossz a világ
velejárója,
hogy úgy, mint az
éjszaka és a nappal,
mint a fekete és a
fehér,
a jó és a gonosz
váltja egymást,
mint a lent és a
fent,
de talán nem is jó a
hasonlat,
talán nincs is benne
egyaránt
lehetősége a rossznak
és a jónak,
csak úgy inkább,
mint ahogy elromlik
minden,
amit nem
rendeltetésszerűen használ az ember,
aki ismerkedik a
világgal,
ezt is, azt is
kipróbál,
közben sok váratlan
dolog éri,
de csak, mint a hozzá
nem értőt,
aki finom, érzékeny
műszerhez
nyúl barbár kézzel,
nehéz kalapáccsal,
úgy van az ember ezen
a világon,
hogy tudatlan
összekeveri a nem
összetartozó dolgokat,
és máris megalkotja a
gyilkoló bombát,
pedig talán a világon
semmi nincs,
ami, ha a helyén van,
rosszat csinálna,
minden ott
maradhatna,
ha a dolgokhoz
nagyobb szeretettel nyúlna…
de miért is nincs
benne elég szeretet,
miért nem érti a
világot jobban?
talán, mert önmagát
is rosszul használja,
barbár kézzel,
erőszakkal irányítja,
vegykonyhájában
a benne lévő szeretet
hol visszafojtja,
hol pedig erőszakkal
tereli rossz irányba,
elrontja,
azután a világ
hibájának felrója.
2010. május 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése