Dallamok álomszárnyon
...
Az ég a földdel
csókolózik.
Tágas tér a mezők
távolában.
A kaszára váró magas
fű között szél jár.
Ringatja a fákat,
susogva a lombok közt dudorász.
Messze szárnyaló
harangszó.
A lenyugvó Nap
aranylóan ragyog az ég, s a föld peremén.
Lejár az idő. A város
elcsendesedik.
Tompa zajok érnek el,
szárnyaló, tovasuhanó angyalokkal.
A szívek is
elpihennek. A lelkek bolyongnak a végtelen térben.
Ránk borul a homály,
s felettünk gyönyörű dallamok szállnak.
A falon óra ketyeg.
Tompán, mélyen hangzik az éji csöndben.
Csillagsereg
sziporkázik az éjben, a Hold ezüstös fényével.
Holdragyogta utakon
magányos vándorok járnak.
Álomszárnyon utazunk,
s a hajnalpírral eszmélünk.
A madárdalos ébredés
hoz derűt életünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése