Szemed tükre
A szél öleli a
fűzágakat,
Árnyékot vetnek a
tópartra,
Zengik a susogó, síró
dallamot
Könnyet csal szemembe
az emlék,
Szempillámon táncol
gyöngyként
Szívembe lopta szeme
ragyogását
Ő a könnyem, s ő a
mosolyom,
Felé száll minden
dallamon
Szívem is emlékezik
fényedre,
Tükörként ragyogják
szemedet,
Szétguruló
gyöngyszemek a könnyek,
Homályos fátyolként
reszketnek
Hol vagy? Sóhajban
kereslek
Harangszó zengi túl
hangodat,
Remegve ring a táj
felett a szó
Minden a régmúltba
szakadt
Szíveink tükrében
visszfények,
Villódznak a
hidegfényű csillagok,
A Holdsarló is
ezüstösen ragyog
Rám borul a sötételő
magány,
Sajgó szívvel – így
alszom el
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése