Igazságtalan a világ

Igazságtalan a világ 

Tudod arra gondoltam,

hogy igazságtalan ez a világ,

sokan a lehetőségek rostáján

kiesnek már az indulásnál

eredendőn vezet lefelé az útjuk,

és vannak utak felfelé ívelők,

van, kit a tízparancsolat szerint

a jóság útján vezetnek,

másoknak nem jut belőle

egy falat nem sok, annyi sem,

van, ki naponta jól lakik

a Föld sokszínű gyümölcséből,

más hetente is alig,

de talán nem is a világ oszt rosszul,

csak az van rosszul osztva,

ami a földé a világból,

van, kinek dúsan terített asztal,

máshol, másnak

nem terem meg a betevő kenyér,

van ki terméketlen,

szikes talajra érkezik,

van, kit a tenyerén hord,

számára minden jó megterem,

igaz, az egyik szegényen

és tudatlanul él a sötétben,

ő üres tarisznyával

súlyos léptekkel vándorol,

a másik örökös fényben,

teli tarisznyával a vállán

rója a kilométereket,

az egyik nehezen halad az éhségtől,

másik a tarisznyában lévő tehertől,

de talán csak ennyi a különbség,

aki születik, mind a sötétbe kerül,

fényből jön, és sötétbe érkezik,

csak az egyik a szemnek láthatóba,

a másik, aki a fénybe,

az is csak szemet vakító műfénybe,

de a sötét is,
a villanyfény is csak múló,

valódi világosságot se a sötétben,

se a műfényben nem lehet találni,

a jó háttér, a jó kilátás is kevés,

ahhoz kell valami más,

ahhoz talán a fényre kell szomjazni,

hogy valaki elinduljon a forrás felé,

a lélek, a fénynek a gyermeke,

hogy jó irányba elinduljon

nincs szüksége ugródeszkára,

csak egy szikrára,

ahhoz pedig oly mindegy,

mi van a fejben,

és milyen az ember ruhája.

2009. május 29.