Az élet rendje ...

 Az élet rendje ...

https://www.youtube.com/watch?v=_6RaheU76aQ

Tudod arra gondoltam,

mekkora döbbenet lehetett

az első felismerés az embernek,

hogy az az apró, az a jelentéktelen,

halálraítéltnek tűnő mag,

megfelelő körülmények között

óriási fát képes szülni,

milyen nehéz lehetett elhinni,

hogy a semmiből lett a minden,

a mag életútját kellett végig kísérni,

hogy a hihetetlen hihető legyen,

de a leghosszabb út az lehetett,

míg az ember gyanakodni kezdett,

míg összefüggést felfedezett,

nagy csoda volt az akkor,

ami ma már természetes,

az ember csak azt a csodát hiszi,

amit megtapasztal maga is,
de ahogy kezével foghatóvá válik,

többé nem hiszi csodának,

hiszen az a rendje a világnak,

hogy az apró magocska

teremti a hatalmas életet,

az agynak felfoghatatlan,

mindaddig az,

míg a feltámadt halott kezén
meg nem tapogatja

a sebeket,
elhinni nagyon nehéz

a tapasztalatlan, a gyengéd,

az örök ifjú szeretet erejéről

hallomásból nem is lehet,

hogy hegyeket mozgat meg,

hogy világot tart össze,

hogy a hiánya összezavar mindent,

míg nem találkozik vele,

míg nem látja
az általa gyógyított sebet,

addig nem hisz benne,

és nem hisz annak az ember,

aki bizton állítja, hogy csodát tesz vele,

hogy róla a hatalmas követ,

a hatalmas lelki terhet

egy könnyed mozdulattal leemelte,

hogy boldogságot hozott

a legnagyobb boldogtalanságba,

hitetlen az ember,

míg nem találkozik vele,

míg gyógyultnak,

a saját gyógyíthatatlan sebeit nem látja,

de ha különleges balzsamával

tesz a szeretet csodát,

akkor az olyan természetes lesz,

mint a mustármag ereje,

hiszen ez az életnek a rendje.

2009. június 05.