Alkonyi fény
Aranyfonalat
húz az alkony ecsetje a horizontra
A vörös palettán
minden oly titokzatos
A messzeség egyre
homályosabb
Estét fest az
idő-szürkülő ég alatt
*
Az utca ragyogott a
napfénytől, árnyak játszottak a fénnyel váltakozva, keresztezve egymást. A
gesztenyefák lombjai susogtak a feltámadó szélben. Nagy, gyertyavirágai sűrűn
borították az ágakat, belül mint a gyertya tüze sárgállottak a bibék. Méhek,
darazsak dongtak a virágokon, mint rezgő aranyfonalak. Beszélgettek a fák,
beszélgettek a széllel, a virágaikkal. A lombok között kapu nyílott az azúrkék
égre. Hullámzott a ragyogó égbolt és fent a gyapjas felhők úszkáltak. A fák
alatt dús, zöld selyemszőnyeg borította a földet, közöttük apró kis virágok
virítottak a szivárvány minden színében. Szellő libbent és a fény villogott a
lombok között. Az út mentén, a kerítéseken belül orgonabokrok és jázminbokrok
ontották édeskés illatukat a levegőben szerte szét. A távolban húzódó mezőn kecskék
és bárányok jámbor csapata legelészett. Bégetésük, mekegésük a széllel
szárnyalón lengett, a nyitott ablakon át, keveredve a kutyák játékos
ugatásával. A lemenő Nap arany palástot vont a horizontra. Hullott az alkonyi
fény a tavaszban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése