A lélek, ha párban van ...
Tudod, arra
gondoltam,
ha valóban testből,
és lélekből van az
ember,
akkor a találkozások,
két ember találkozása
a testnek, és a
léleknek
a találkozása kell,
hogy legyen,
ha az anyaggal
csak az anyag
találkozik,
ha a kettő össze is
csiszolódik,
de nem táplálja őket
a lélek,
ha csak a test
szereti a testet,
a mulandó szereti a
mulandót,
akkor a kettőre szép
évek várhatnak,
de legyenek
bármekkora összhangban,
ha nem jut szerep a
léleknek,
mint ahogy halandó a
test,
halandó az a
szeretet,
olyan ez a mozgás,
mint a zene nélküli
tánc,
lehet mégoly
harmonikus,
idővel csak ismétli
önmagát,
mert a test korlátok
közé van zárva,
ahogy múlik az idő,
ahogy gyengül a test,
úgy múlik,
úgy gyengül a
szeretet,
zene nélkül a
legszebb tánc is megfakul,
a test is, a szeretet
is megöregszik,
míg egy napon
mindkettő végleg
elszenderül,
a halandó szeretet
ereje
kevés ahhoz,
hogy a végig,
és még a vég után is
elkísérje az embert,
ha csak zene nélküli
a tánc,
akkor a lélek
unatkozik,
hiszen dolga nincsen
neki,
és mint akire szükség
sincsen,
messzire kóricál,
de ha a két lélek
talál egymásra,
a kettőjük zenéje
mennyei zene,
arra a tánc
fáradhatatlan,
megunhatatlan,
a lélek, ha párban
van,
viszi magával a
szeretetet
az öröklét csodás
ösvényén.
2009.április 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése