Az évszakok repülnek (Megérkezett
végre …)
Az évszakok repülnek,
olyan gyorssá válnak.
Észrevétlen suhan az
idő, a pillanatok és én azt tudom és érzem, hogy egyre mélyebb az irántad
érzett szeretetem.
Újra – körforgással –
tél után a tavaszt, a napfényt hoztad életembe. Szeretetem ragyog, lelkem
húrjain dallamok szállnak. Szívemből a zenék, minden dallam Neked zeng.
Szememben olyan szép
vagy, mint mikor először láttalak. Szemem csak ámul, minden szó bennem ragad. A
benned lévő szépséget lehetetlen lenne lefesteni, de nem is tudok festeni.
A legszebb festmény
Te magad vagy. Te magad, - az én csodám.
Cirógató érzés – ami
mindig bennem van, hogy vagy nekem. Tudom, - biztosan tudom, soha nem fogynak
el a szavak egymás felé és a csendünkben is tudjuk, hogy vagyunk egymásnak.
Az én arcom sem méri
az évek számát, az elszenvedett fájdalmak súlyát, a fájó pillanatokat.
Azt hiszem, mindezt
Neked köszönhetem.
De azt is tudnod kell
– semmivé válok nélküled, mert nekem Te vagy mindenem, az életem. Kincs vagy
nekem, az új kikeletem, a friss tavaszom. Szeretlek!
*
A venyigék rügyeket hajtanak
új levélkék életre pattannak
virágsátrak borítják a fákat, bokrokat.
A tavasz játékát érzem a szívemben
a kék ég felé repül, száll a lelkem
Te vagy szívem dalnoka, öröme
A kikelet, s a zene vagy nekem,
jöjj velem, és fogd a két kezem
hisz Tiéd szívem, lelkem, életem
A venyigék rügyeket hajtanak
új levélkék életre pattannak
virágsátrak borítják a fákat, bokrokat.
A tavasz játékát érzem a szívemben
a kék ég felé repül, száll a lelkem
Te vagy szívem dalnoka, öröme
A kikelet, s a zene vagy nekem,
jöjj velem, és fogd a két kezem
hisz Tiéd szívem, lelkem, életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése