Mindennapjaim ...

Mindennapjaim …

Naponta megharcolok mindennapjaimért.

Hogy higgyek, hogy ne adjam fel, hogy reménykedjek.

Próbálom elfogadni sorsomat, amit rám mért az élet, -

de egyre nehezebb.

Keresem a kapaszkodókat, hogy

ki tudjak mászni a lehetetlenből.

Indulok a fény felé, de árnyak tornyosulnak fölém.
Nem csak fizikai fájdalmakkal, hanem lelki gyötrelmekkel élek.

Szomorú az életem, örömtelenné vált.

Olvasok, írok, irodalommal, zenével foglalkozom,

hogy ne gondoljak az állandó gondokra, -

mégis egyre nehezebb a "lépésem".

A szürke, kemény tél után a megújulás hoz egy kis örömet.

A madarak vidám csivitelése,

röpködésük a végtelen térbe, fészekrakásuk.

Az ébredő Nap éltető fénye,

az aranyló sugarak simogatása, melengetése.

Remény egy kicsit könnyebb élethez.