Szívedbe tetovált
emlékekkel
A múlt vissza soha
nem tér,
Minden pillanatban múlik az idő
*
Elmentél, s örökre elmaradtál.
Messze ment tőled az élet.
Mikor a nyár elköszön és őszre vált,
Ködpára telepszik a szívekre, lelkekre.
Könnyű fájdalmat okozni,
A szíveket mélyen megbántani.
Tűrni kell a meleget, a telet.
Minden pillanatban múlik az idő
*
Elmentél, s örökre elmaradtál.
Messze ment tőled az élet.
Mikor a nyár elköszön és őszre vált,
Ködpára telepszik a szívekre, lelkekre.
Könnyű fájdalmat okozni,
A szíveket mélyen megbántani.
Tűrni kell a meleget, a telet.
A tavasz megérkezésével
Vigaszt hoz a ragyogó fény.
Fáj a lélek, sajog a test,
Az emlékek messzire visznek.
Félelmeink között élünk,
Az idő megfoghatatlanságában
A remények is álommá lesznek.
Szinte hallható a mély csend.
Életünk egén halványul a fény,
Pára, köd gomolyog felettünk.
Ami volt, az nincs már rég.
A magányt nehezen bírod el,
Szívedbe tetovált emlékekkel,
Társad már csak a magány.
Vigaszt hoz a ragyogó fény.
Fáj a lélek, sajog a test,
Az emlékek messzire visznek.
Félelmeink között élünk,
Az idő megfoghatatlanságában
A remények is álommá lesznek.
Szinte hallható a mély csend.
Életünk egén halványul a fény,
Pára, köd gomolyog felettünk.
Ami volt, az nincs már rég.
A magányt nehezen bírod el,
Szívedbe tetovált emlékekkel,
Társad már csak a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése