A szeretet örökre szóló találkozás
Tudod arra gondoltam,
gyermekkorát
elhagyva,
megy az ember a saját
útján
magányosan,
miközben vágyódik
valamire,
valamire, ami az
életből nagyon hiányzik,
mint a a só a
levesből,
és aki nagyon éhezik,
az sokszor az
ehetetlent,
az emészthetetlent
elfogyasztaná
valódiként,
sok mindennel
találkozik az úton,
miközben kívánná
a gyógyszerét a
bajának,
és akkor,
mert nagyon szeretné,
úgy hiszi,
hogy egy észrevétlen
pillanatban
társául szegődött a
szeretet,
mint egy placebo,
hatni kezd a képzelt
gyógyszer,
még szárnyakat is ad
az embernek,
olyan teljesen, mint
a valódi,
de egyszercsak
észreveszi,
hogy nincsen mellette
senki,
csupán a képzelet
játéka volt a társ,
hirtelen jön a nagy
zuhanás,
mélyebbre a kezdeti,
a reménykedő
állapotnál,
mert az ember nagyon
vágyik rá,
s mert külsőre nagyon
hasonlít,
elhiszi,
pedig a szeretet
olyan gyógyszer,
ha az ember vele
találkozik,
akkor találkozik
önmagával is,
és ez talán
örökre szóló
találkozás.
2010. nov. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése