A sérülés ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember elsiet
sok mindent,
megbocsát szavakban,
mielőtt tenné azt a
szívében,
mint ki eszi a
gyümölcsöt éretlen,
ha várna vele, míg
beérne,
egészségére is
válhatna,
várni vele akkor is
érdemes,
ha rothadásra is van
ítélve,
de, mert türelmetlen,
csak árt vele
magának,
türelmetlenségében
sok mindent
megsürget,
előbb mondja ki, hogy
szeretlek,
mint ahogy a szent
szó
valójában kimondható,
mintha a félig készre
mondaná,
hogy ez már az egész,
előbb mondja, hogy
megbocsátott,
mint ahogy a szálka
nyom nélkül
fölszívódna,
az erőltetett,
csupán a fejben
született megbocsátás,
a lovagias kéznyújtás
a szálkát el nem
tünteti,
az elnyomott,
a magába fojtott
szálka
sok más nyavalyát
okozva
begyullad,
azt a sebet már az
idő sem gyógyítja,
ha a szálkát a
szervezet feldolgozza,
vagy egyszerűen
kiveti magából,
a sérülés nyom nélkül
gyógyulhatna,
de az ember
türelmetlenségében
a gyógyulás elé megy,
nem várja meg,
míg a dolgok maguktól
érnek be.
2010. 04. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése