Lélekfény
Mi ketten
2017. április 17., hétfő
Kószáló emlék
Kószáló emlék
Kószál egy emlék, majd
ködbe vész nyomtalan
Felhőt sodor a szél,
s arcok(t) a homályban
Elúszik minden mi volt,
nem szárnyal a lélek sem,
Forró könnyek csöppennek
elfáradt, fájó szívekre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése