2017. április 17., hétfő

Kószáló emlék



Kószáló emlék

Kószál egy emlék, majd
ködbe vész nyomtalan
Felhőt sodor a szél,
s arcok(t) a homályban
Elúszik minden mi volt,
nem szárnyal a lélek sem,
Forró könnyek csöppennek
elfáradt, fájó szívekre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése