A világ könnyfakasztó ...
Tudod, arra
gondoltam,
hogy a világ
könnyfakasztó,
és mosolyt csalogató,
hogy épp elég ok van
a sírásra,
de legalább annyi azt
örömre,
könnyezve is
mosolyogtató a világ,
mosolyogva is
sírnivaló,
de talán lehet
válogatni
a bánat, és az öröm,
sírás, és nevetés
között,
mint egy nagy
vásárban,
ahol megtalálható
minden,
csak a vevőn múlik,
mi után nyújtja a
kezét,
hogy melyik színt
szereti,
a sötétet, vagy a
világosat,
a szépet,
vagy a csúnyát látja
meg,
hogy melyikre vevő,
a születésre, és az
öröklétre,
vagy a halálra, és az
elmúlásra,
az élet kirakatában
sok a rossz,
de ha kicsit
kotorászna,
keresgélne az ember,
ráakadna sok-sok
szeretnivalóra,
de mert azt ki kell
érdemelni,
nem adja egykönnyen
magát,
kényelmesebb nyúlni a
rossz után,
az mindig elől
tolong,
szinte mutogatja
magát,
egyszerűbb szívből
sírni,
mint szívből nevetni,
de ha szeretet van
benne,
akkor a szív nem
szomorítani,
hanem mosolyogtatni
akar,
mosolyt csak
mosollyal lehet kicsalogatni,
ahhoz kell a szépet
meglátni,
hogy ne oktalan
legyen
a mosolyt varázsló
mosoly
valódi legyen,
mint mikor világra
jön egy új élet,
ha az ember
megtalálja a csúnya közt a szépet,
a könny felszárad a
nap fényében,
mert az az élet
rendje,
a fontos kiszorítja a
kevésbé fontosat,
s mert a felhőknek a
Napot
nem lehet sokáig
háttérbe szorítani,
a győztes csak az
élet maradhat.
2009.ápr.25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése