Kusza világban ...
Tudod arra gondoltam,
sokszor érzi az ember
úgy,
hogy kusza a világ,
körülötte semmi sincs
a helyén,
önmagával
elégedetlen,
a külsejével,
a teljesítményével,
és önmagán kívül,
szinte mindennel,
őrült módon próbálja
csinálni a rendet,
de bármennyit megtesz
érte,
a rendet úgy, ahogy
szeretné,
nem érzi,
megmarad a káosz,
nem találja a
nyugtot,
valami mindig
össze-vissza van…
és valóban,
tényleg kusza a
világ,
a rendetlenség benne
nagy,
ráférne egy alapos
nagytakarítás,
tudja, látja azt az
ember, de talán,
ami leginkább
nyugtalanítja,
az nem kívülről jön,
az a rendetlenség ott
van legbelül,
ami nyugtot nem hagy,
az benne van,
azt vetíti a kinti
világra,
a belső nyugtalanság
okát
ott keresi…
pedig talán a
nagytakarítás
ráférne arra is,
nagytakarítás, ami
csak annyi,
hogy sok mindent leporolni,
és valódi helyére
tenni,
ha már belül rendben
minden,
ha az ember a
rendetlenséget nem érzi,
akkor sokkal inkább
elfogadható,
akkor nem is annyira
kusza már,
az, amit a szem kívül
lát.
2011. 04. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése