Csodás harmónia
Tudod arra gondoltam,
hasonlít az ember az
olyan házhoz,
amit a gazdája
kívülről csinosít,
a ház előtt ragyog az
utca is,
még kitüntetéseket is
kap érte,
elismerő okleveleket,
amit, hogy lássa
mindenki, kőbe vésve,
kitesz közszemlére,
hét nyelven beszél a
ház,
sokan járnak
csodájára,
de senkinek se jut
eszébe,
beljebb, hogy
fáradjon,
igaz, azzal, hogy
bent mi van,
a gazda sem nagyon
dicsekszik,
nem is nagyon teheti,
akkora a
rendetlenség,
lakatlan az már rég,
a falak omladoznak,
a valamikori rendnek
már nyoma sincsen
meleg tűzhelynek,
nem is foglalkozik a
benti dolgokkal,
kit érdekel az, amit
nem lát senki,
az ember még olyan
házra is hasonlít,
amin kívülről nincs
semmi látnivaló,
rá se tekint az arra
haladó,
a tulajdonos csak
búsan sírdogál,
nála is rendetlenség
van bent,
de takarítani kedve
nincsen,
hogy belül mi van,
azzal egyik se
törődik,
a lakat
elrozsdásodik,
az ajtó, ha akarnák
se nyílna,
hasonlít az ember az
ilyen házakra,
kívülről hét nyelven
beszél,
jól ismeri az
anyanyelvét,
de nem ismeri a
sajátját,
nem is tudja, mi
lakik legbelül,
hogy más is van a külsőségeken
kívül,
de van egy olyan
nyelv,
a szeretetnek a
csodálatos nyelve,
ami által, mint egy
varázsszóra
lepattan a rozsdás,
addig nyithatatlan
lakat,
a kapu váratlanul,
nyikorogva nyílik,
akkor a házigazda
örömmel söprögetni kezd,
a szeretettel érkezett
vendéget
szeretettel illik
fogadni,
mikor már bent rend
és tisztaság van, derül ki,
hogy jó az, ha a ház
körül rend van,
de a belső rend maga
a csoda,
a csodás harmónia.
2010. 03. 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése