Váltakozások – fény
koszorúk
Nehéz az ébredés –
az álmok is nehezen
lépnek tova,
mikor jön a holnap
Kínok közt élek,
elvesztettem erőmet,
kedvemet.
Megfáradtam,
gyötrődöm.
Kevés az örömöm.
Mióta elmentél, a
boldogság elkerül.
Csendembe burkolózom,
- félve, zaklatottan
*
Reggel van, de fájóan
kelek
Őrzöm tovább az álmok
ölelését
Madárdal hoz egy kis örömet
Reményt adva egy
újabb napra
A napsugarak hozzám
érnek,
Elringatnak,
megsimogatnak,
Rácsodálkozom minden
pillanatra
*
Rám hajolt a
szomorúság
Napokig ború, kegyetlen
hideg.
Szürke égbolt után ma
végre
Kimosolyog a Nap a
felhők mögül ,
Azúrkékre festve a
horizontot
*
Vágyom a csendre,
Meghitt, halk melódiákra
Szomorúság fátyla terül rám.
Titkaim bennem, – mélyen
Vergődő, nyugtalan lelkemben
*
Betakarózva ülök,
Puha csönd ölel az
estben
Merengek bolyongva
emlékeimben
Szelíd szél dúdol
melódiákat,
Ringatnak a dallamok,
Szelíd szél dúdol
melódiákat
Szívemben a múló
idővel.
*
Váltakoznak az árnyak, a fények
Életem kísérőiként átszövik lelkem
Keresem csillagom
– útjaimat járva -
Megpihenve álmaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése