Mint útonálló ...
Tudod arra gondoltam,
mint egy útonálló,
úgy érkezik a bánat,
vagyis, mint az úton
váratlanul keresztben
fekvő
villám sújtotta fa,
hogy hol, mikor állít
akadályt,
kiszámítani előre nem
lehet,
elkerülni sem lehet,
ha az út arra vezet,
és ha az életnek azon
szakaszán,
abban az erdőben
viharok vannak,
akkor bizony útját
akadályozó
kidőlt fába
sokszor botlik az
ember, néha
már annyi van belőle,
legszívesebben tovább
se menne,
ha nem lennének
időnként segítők
a váratlanul érkező
örömök,
de azok nem
útonállók,
olyanok, mint a
pillangó,
vagy mint a sütkérező
gyíkocska,
észrevehető,
egy ideig a szemnek
követhető,
de akár észrevétlen
megy el mellettük az
ember,
ritkán kerülnek az
útjába,
főleg nem a viharos
erdőben,
nem akadályok,
amiket nem lehet
nem észrevenni,
de érdemes figyelni,
örömöt találni
különleges szerencse,
sokszor hosszas
munka,
nagy figyelés
eredménye,
vele találkozni
mindig jól jön,
akkor különösen,
amikor küzdi magát
keresztül
az útonálló bánaton
ember,
egy kicsiny kis
örömke nagy erőt ad
leküzdéséhez a
legnagyobb bánatnak.
2011. április 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése