Bezárul a nyitott szív
Tudod arra gondoltam,
az életben van egy
időszak,
amikor az ember,
aki még kicsiny
gyermek,
a világot szeretné
megváltani,
sokkal jobbá,
élhetőbbé tenni,
amikor még úgy
gondolkodik,
mint egy valódi
Isten…
olyankor a lélek, a
kis bikfic,
boldogan lubickol,
de csak míg meg nem
változik
a gondolkodás,
bezárul a nyitott
szív,
és az lesz a
legfontosabb már,
önmagának legyen
minél jobb,
az önzetlen
kisgyerekből
lesz az önző felnőtt,
aki még akkor is
magára gondol,
amikor tesz másért,
olyan lesz a megváltó
szándékúból,
mint az,
akit megváltani
szeretett volna
valamikor, az ember
gondol,
vagy nem gondol rá,
de a lelke mélyén
érzi valahol,
az élete megalkuvás,
ha saját
boldogulásáért
az isteni tervről
lemondott …
talán érzi a leggazdagabb
is,
hogy szegény,
hogy az álma nem az
volt,
hogy az út elején
valami sokkal
szebbet,
sokkal jobbat
szeretett volna,
éli az ember az
életét megalkudva,
a lélek sem lubickol
már,
míg csak vissza nem
rántja
az isteni szeretet
oda,
ahonnan valamikor
reményekkel teli
elindult.
2011. április 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése