Szeretettakaróm
ölelésében ...
Március van, mégis az
utóbbi napokban – reggelre friss hóréteg borítja a kertet. Az örökzöldek
lombjain fehér pamacsok lógnak. Csodaszép ez a világ – bentről – a szobából, a
kellemes melegből nézve, de így is érezni a szél dermesztő hidegét. Később
ugyan a fehérség eloszlik, de csípős marad a levegő egész napra.
Kezemben
szeretetbögrémmel, benne forró teával, - szeretettakaróm bársonyos, meleg
ölelésében ülök a gép előtt. Sokszor kinézve az ablakon, figyelem a szél zúgását,
vad táncát. Hallgatom, amint trombitál a kéményen. Ablakaim zörögnek, a kopár
fák és bokrok csörögnek, mélyen hajladoznak a viharos szélben. Még a város zaja
is más az ilyen szeles, viharos napon. Dermedtté teszi szívemet, szomorúság
fészkel belém. Mindez az időjárásnak tudható be, s csak a remény éltet.
Lassan kúszik az
alkony a horizonton, majd szürkére festi az este az égboltot.
Szeretetemmel Rád
gondolok ezeken a március eleji – talán végleg elköszönő télies esteken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése