A növények élete
Tudod, arra
gondoltam,
hogy hasonlít a
növények élete
az emberére,
vagy talán a kettő
hasonlít egymásra,
honnan, honnan nem,
megszületett az első
magocska,
ami szerencséjére,
és szerencséjére a
világnak
akaratlanul is jó
földbe került,
elég eső öntözte,
a Nap is melegítette,
energiájával
felnevelte,
lett belőle gyönyörű
virágszál,
akinek lettek újabb,
és újabb kis
magocskái,
de nem mindegyik volt
szerencsés,
lettek olyanok
közülük,
akiket felkapott a
szél,
szétszórt a világ
minden tájára,
voltak akik a szél
jóvoltából rossz,
és voltak mások,
akik jó helyre
repültek,
volt ahol túl sok,
máshol túl kevés volt
a csapadék,
kevés a hely, ahol
minden épp elég,
itt termő, máshol
szikes a talaj,
akik jó helyre kerültek,
örömükben
kivirágoztak,
és új magokat hoztak,
és voltak olyanok is,
akik ha meg is
maradtak,
szenvedés lett az
életük,
volt, aki jó földbe
került,
a talaj is jó volt,
az eső is elég volt,
de mikor kis csíra
fejét
bátortalanul ki
akarta dugni,
jött egy markoló, és
bebetonozta,
nem engedte szépségét
kibontakozni,
olyan is akadt
közülük,
akikre szerető szívű
emberek találtak,
akik befogadták, jó
földbe rakták,
eső helyett is
meglocsolták,
de mikor a
legboldogabb volt
levágták, vázába
rakták,
életek, mint az
emberi életek,
talán igazságos,
talán igazságtalan,
hogy a szélnek ekkora
hatalma van,
ami mégis igazságos
lehet benne,
hogy mindig jöhet egy
újabb szél,
és nem lehet
kiszámítani,
az apró magot hova,
merre fújja,
de talán,
amelyik a sok
viszontagságot
túléli becsülettel,
aki nem adja könnyen
fel,
annak helye lesz egy
ismeretlen,
biztonságosabb,
kiszámíthatóbb
világban.
2009.ápr.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése