A születés napsütést hoz
Tudod, arra
gondoltam,
a jóról,
ami történik a
világban,
és a rosszról,
ha statisztikát
készítenének,
a sort bizonyosan a
rossz vezetné,
számokban a rossz
verhetetlen,
a borús több,
a napfényes nap
kevesebb,
de ha mérlegre kerülne,
súlyában a jó magasan
vezetne,
egyetlen jó
keresztül tud húzni
száz rosszat,
a születés napsütést
hoz
a legborúsabb arcra
is mosolyt,
ha százan elhagyják
az embert,
azt a százat
elfelejteti az egy,
aki nem is az igazság
kedvéért,
csupán szeretetből
marad meg,
Jézus a Golgotát
járva,
Veronika felé
nyújtott kendőjét látva,
egy pillanatra
biztosan elfelejtette,
amit a gonoszok
tettek ellene,
ott a kereszten
legnagyobb
fájdalmában,
reménytelenségében,
töviskoronával a
fején is
eszébe juthatott a
kendő,
amin talán önmagában,
a halállal vívódva is
elmosolyodott,
ha Veronika könnytől
ázott arcára gondolt,
talán azt érezte,
már ezért a
szeretetért is megérte
erre a keserű világra
eljönnie,
egyetlen szeretet
gyilkos háborúban is
életben tarthat,
egyetlen szeretet,
talán a halált is
segít túlélni,
egyetlen szeretet
a világot
megszépítheti,
talán pont, mert
kevés a jó,
mert kevés a
szeretet,
azért van, ha
találkozik vele,
és ha észre is veszi
fia lánya az
embernek,
mint egy különleges
kincset
oly nagyra értékeli,
általa a legnagyobb
elhagyatottság is
megszűnik,
ha csak egy, a
világon egyetlen van,
aki tiszta szívből
szereti,
akkor soha sem lehet
magányos az ember,
milliárd idegen
között is otthon lehet,
s ha otthon van a
világban,
akkor már érdemes
volt születnie.
2009. ápr. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése