Lépésről lépésre

Lépésről  lépésre

Tudod arra gondoltam,
ahogy az ember nem ismeri az utat,
amelyiken haladni fog holnap,
úgy nem ismeri a majdan
ott lépegető önmagát sem,
hogy megismerje,
ahhoz előbb el kell oda jutnia…
addig, míg az igazival nem találkozik,
minden csak feltételezés, nem tudhatja,
aki még nem volt valódi veszélyben,
hogy ő maga bátor, avagy gyáva:
aki még odáig nem jutott el az úton,
hogy vallomást
köröm letépve csikarjanak belőle,
az nem tudhatja, hogy mindvégig hű,
vagy lehet belőle akár áruló,
és aki azt mondja,
hogy őt megkötözni se lehet,
mert a csavargóké az ő élete,
az lehet, hogy az úton még nem jutott el oda,
hogy leljen igazi otthonra,
amelyiket el nem cserélne
semmiféle csavargásra,
és aki magát hűtlennek vallja,
és aki hűségesnek,
nem sejtheti, mivé lesz,
ha az úton találkozik valakivel,
akit a változatosságnál is jobban megszeret,
vagy, aki kedvéért feladja az elvet…
keveset tud az ember magáról,
azt is lehet, hogy rosszul,
magát meg, haladva az úton,
lépésről lépésre ismeri.

2013. február 27.