A cél ...

A cél ...

Tudod arra gondoltam,
kinek az életben
kitűzött céljai vannak szigorúan,
aki abból nem enged,
annak örömteli kószálásra
ideje nem marad,
a célok elérése érdekébe beletesz
minden időt, energiát,
sokszor többet,
mint amennyit fizet az eredmény …
mint a futó, akit éltet a cél,
hogy majd oda időben odaér,
s lemarad közben sok mindenről,
(az is előfordul,
hogy olyan dicsőséges
a célba érés se lesz)
mit az élet
nagyobb fáradság nélkül
önmagából kínál,
különleges falatként önként:
erdei szamóca az, csak le kell hajolni érte,
csak le kellene szakítani…
a cél szentesíti az eszközt,
és aki siet a célponthoz,
aki minél előbb akar odajutni,
az a kijelölt útról soha se letérve rohan,
nem látja meg a szamócát útközben,
(ha lába alá kerül sem veszi észre)
hiába a terített asztal,
nagyon megéhezik az út végére…
a célt nem feltétlen szeme előtt tartó
sem biztos, hogy céltalan,
lehet szándéka a pillanat
szépségbe való öltöztetése,
s ha van szerencséje,
egyszer csak magát ott találja,
ahová, ha nagyon akarna,
soha se jutna.

2013. február 26.