Vágyva az igazságot ...
Tudod arra gondoltam,
az ember vágyja az
igazságot,
ha itt nem, a
pillanata
talán eljön a
túlvilágon,
ahol a jó
jutalmul megdicsőül,
megbűnhődik a gonosz
rútul,
de a világ talán
mégse így működik,
igazság nincsen,
egyszerűen törvény
van…
hihetné az
ember méltánytalannak,
hogy jobban fáj annak
még a lélek is,
aki csak ritkán
vétkezik,
a lelkiismeret is
a jókat bántja csak,
a valódi,
a sorozatos rosszaság
már nem is fáj…
de ha nincs igazság,
ha büntetés sincsen,
akkor mire is jó a
jóság,
miért jó, ha fáj?
talán,
a törvény miatt,
mert a világban
mindennek megvan
a maga törvénye,
ami
megváltoztathatatlan,
ki fülsiketítő zajban
tartózkodik hosszan,
végül elveszíti a
hallását,
de mégse méltó az
irigylésre,
nem csak a csúnya
hangokat,
a szépeket se hallja,
elromlik a törvény
szerint,
ami kezelve
nem a rendeltetés
szerint van,
a lélek sem csak
akkor hallgat,
amikor igazság
szerint
visítania kellene a
fájdalomtól,
a süketnek,
az örömökre se rezdül
a füle,
örömtelen lélekkel
az életnek sincsen
értelme,
mert ez is az ő
törvénye.
2011. febr. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése