Megtanulni érezni a másikat ...
Tudod arra gondoltam,
az embernek az
akaratereje
jó sok mindenre,
de vele sem lehet
egy lépéssel
átlépni minden
lépcsőt,
a szőlővessző
csak akkor lesz
termő,
ha az időt,
a fáradságot
nem kíméli az ember,
felemelni a nehéz
követ
kevés az akaratnak a
hatalmas ereje,
ha hozzá a test
gyönge…
nem lesz valami a
semmiből,
hogy valami
történjen,
meg kell tenni az
első,
és a sok-sok lépést
azután,
hogy mozduljon a kő,
hogy szüretelni
lehessen…
sok mindent szeretne
az ember nagyon,
de mert kényelmes,
vagy, mert tudatlan,
a beteljesületlen
vágynál megmarad,
közben a szomszédot
irigyen,
sokszor gyűlölködve
szemléli, a hatalmas,
a zamatos fürtök
láttán,
mert az út végén, ha
közben nehéz is,
az eredmény nagyon
látványos…
a szeretet gyümölcse
is messziről
a szemnek látható
jól,
az út hosszú sokszor,
és tekervényes is a
feljutás a csúcsra,
(a magnak termőre
kell fordulnia)
de megéri,
onnan gyönyörű a
kilátás,
nézve arról a pontról
sokkal szebb,
örömtelibb az élet is,
a nehéz teher
könnyebben hordható,
(talán kisebb a
gravitáció)
az ember arra az
örömteli állapotra vágyik,
de a szeretetet
ingyen nem osztják,
nem elég akarni
csupán,
addig,
míg az ember elér
odáig,
sokat kell érte
tenni,
sokat kell
szelídülni,
közben levágni a vadhajtásokat,
végig kell botorkálni
a sok lépcsőt,
és közben nagyon kell
figyelni,
mert a szeretet azt
jelenti,
a másikat megtanulni
érezni,
olyan csoda az, amit
csupán
az akarat erejével
nem lehet elérni.
2011. 01. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése