Hogy az utazás valódi legyen
Tudod arra gondoltam,
az ember tudja
pontosan,
ha el akar jutni egy
távoli helyre,
nem elég a vágy, nem
elég az akarat,
ahhoz, hogy ott
legyen,
le kell győzni a
távolságot,
az az ára, hogy
odaérjen,
másképp csak az
álomban van,
ami nem helyettesíti
a valóságot,
bármennyire is szép,
reggel eljön az
ébredés,
menetrend szerint,
a csalódás
megérkezik,
nem elég az akarat,
nem elég a vágy,
nem elég egy szempillantás,
mint ahogy az a
mesékben van…
meg kell foganni a
magnak,
a gyümölcsnek be kell
érni,
egyetlen időszakot
sem lehet kihagyni,
az akarat és a vágy
kevés,
idő is kell hozzá,
pont annyi,
amennyire az éréshez
van szükség,
aki a vonatról
leszáll hamarább,
célhoz ért, azt
gondolván,
soha sem fog odaérni
talán...
sokszor az embernek a
hite
és a szeretete,
éretlenül leszakított
gyümölcs,
közti állomás,
sok magot fúj a szél,
mire egy megfogan
végül,
de még mindig nem
biztos,
hogy az lesz a saját,
az erős hite,
a saját, a végtelen
szeretete,
hosszú az út a
semmiből a mindenbe,
kevés az egy
szempillantás,
aki azt hiszi,
megérkezett,
talán soha nem ér a
célhoz,
az ember türelmetlen,
alig érez magában
egy kis csenevésznyi
hitet,
egy kis csenevésznyi
szeretetet,
hatalmasnak gondolja
máris,
pedig míg az igazihoz
érkezik
az életképteleneket
sokszor elvetéli,
hosszú,
kacskaringós utat
kell megtenni
ahhoz, hogy a hit és
a szeretet
mély gyökeret verjen,
hogy az utazás
valódi,
ne csak álomnyi
legyen,
a magzat
megemberesedjen,
mindenféle szél
áldozatául ne essen.
2011. 02. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése