Az álom hajóján …
A széltől összekócolt
hajjal, könyvvel a kezemben ülök a parton.
Nézem a hullámzó,
fodrokat vető vizet.
Alkonyodik. Csónak
ring a hullámokon.
Emlékeim ölelnek. A
fák felett madár dallamok.
Lelkem szárnyal,
szívemben fájó érzések.
Tücsökzene zeng a fű
között, ezüst gyöngyszemek a hullámok.
Bolyongnak
gondolataim, a régmúlt körül kerengnek.
Merre és meddig?
Vergődik szívem.
Kinyújtanám feléd
kezem, de ujjaim nem érnek el.
Messze távol kerültél
tőlem.
Istenem! Ma is téged
kereslek.
Csillagaid kihunytak.
Feléd sóhajtok,
menekülnék, hogy az
éj jótékonyan fogadjon magába
és álmaimban
visszatérj hozzám,
az álom hajóján
ringva - már egyedül az éjszaka ösvényein.
**
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése