Embernek lenni és szeretni ...
Tudod arra gondoltam,
az ember a világban
egy színfoltocska,
először egy kedves,
ártatlan színecske,
de ahogy edződik a
harcban,
néha komolyabbá,
vagy épp komorabbá
válik,
sokszor az ecsete
maszatol rikítót,
a legtöbb támadás
a legszebb színét,
az emberségét éri,
ha nem is gondol rá,
mégis,
háború az élet,
vagy megedzik,
ellenállóvá teszik a
lövések,
vagy könyörtelenül
elpusztítják,
harc nélkül élet
nincsen,
csak báb az
ember burokban…
az idő a nagy
próbatétel,
kiderül a folyamán,
az immunrendszere
milyen,
mennyire tud
ellenállni,
mennyire marad
olyannak,
ami még a világ képét
nem rontja,
az élet harc,
a romboló háborúban
harcol az
emberségéért,
aki fel nem adja,
nem könnyű a
küzdelem,
de a győzelem
hatalmas …
talán ilyen a
szeretet élete is,
burokban értelmetlen,
szabadon veszélyeknek
van kitéve,
csak az bírja ki a
próbát,
amelyik erős,
van ellenálló
képessége,
elpusztul a támadás
kereszttüzében
az életre képtelen,
talán azért, hogy
embernek lenni,
és szeretni is,
sokszor nagyon
fájdalmas,
folytonos
megpróbáltatások közt
küzdeni a
megmaradásért,
a sérülés
elkerülhetetlen,
aki a küzdelemre
képtelen,
az első támadásnál
elveszíti az életet,
háború ez, de akinek
az embersége
életben marad,
embernek méltán
született,
ahogy a háborúban
edződött,
mindent túlélő
szeretet
megérdemli a rangot,
hogy emberen túli
szeretetet.
2011. 01. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése