Beleálmodlak …
.. Mesélnék Neked –
Rólad – rólam, - magunkról ..
De vajon? – ki érti
meg a mesémet?
Ki érti meg a
bánatomat, - ki érti meg, hogy sírok Utánad?
– hogy hangom Hozzád
ér e? – Hogy van e utam?
– Tehozzád – Feléd.?
Tartozom e Hozzád? – Mesélnék, igen,
mesélnék Neked – az érzéseimről
– bár tudod,
ezek olyan mesék,
amik igazán nem is mesék, hanem a valóság
– Bár minden mese
egyszer a valóságon indul e ..
Olyan nehéz ezeket
elmondani, elmesélni, hiszen kellenek e ezek a mesék?
Ezek a mesék . hm –
ezek a mesék bennem élnek, hisz én magam vagyok –
bennem élik az
életüket .. Emésztenek, - fájnak, - néha örömet adnak,
néha melengetik a
szívemet .. Igen, ez nagyon sok fájó mese ..
Olyan mesék, ahol a
jók nem nyerik el jutalmukat, - sőt – a jók is legtöbbször
gonosszá válnak –
gonosszá – ebben a világban ..
Álmodlak –
beleálmodlak a mesémbe,
- és szeretném,
nagyon-nagyon szeretném, ha a valóságom lennél,
- a Szerelmem lennél
– újra, - mint ahogy voltál ..
Összemosódnak – a
valóság és a mese bennem – minden fájdalmam,
minden szenvedélyem, minden
érzésem ..
Fáj, nagyon fáj,
mióta nem vagy nekem Mióta nem vagy az, aki voltál ..
Mert én hiába
szeretlek, hiába várlak, a mesék is egyszer bezárulnak,
- azoknak is van vége
.. Igen, a mesék bezárulnak, talán egyszer a jók is
elnyerik jutalmukat,
- és talán a boldogság is egyszer ránk talál
– bár egyre rövidebb
rá az idő ..
Kár, hogy a meséimben
is csak álomajándék vagy nekem ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése