Szabaddá nyilvánítva
…
…Borongós, csöpörgős az idő … Suhan az autó velem …
Száguldozom életem egy szakaszának lezárása – végleges lezárása felé … Fejemet
nekitámasztom az ablaküvegnek, még nézem a tájat – elsuhan mellettem 20 évnyi
élet … Igen, 20 év, amit házasságban és mégis házasságon kívül töltöttem
…Hogy is van ez? Bámulok ki az ablakon – szinte nem is érzékelve körülöttem
semmit – csak a gondolataimmal vagyok … Ebben a 20 évbe belesűrítve mennyi
öröm, - mennyi fájdalom, - csalódások, - sikerek sora – a fél életem … Mindig
az volt a célom, hogy örömet, - boldogságot, - jólétet nyújtsak szeretteimnek,
- a családomnak … És kapjak egy kis szeretetet és talán kicsi örömet is…
Sajnos, a sors mindig másképpen rendelkezett az életem felett és mégis –
végiggondolva a sorsom vonalát, - milyen nagyon sok minden benne van … Az
életünk vonalát ritkán mi – inkább a sorsunk, - külső hatások irányítják
… Vajon, miért? Ez van megírva? … Szemem előtt végig suhannak az évek … Csak a
suhogást, és a gondolatokat hallani … Szemem könnyel telik meg … Azon
gondolkodva, milyen jó, hogy az élet olyan barátokat adott /csak hálával tudom
megköszönni a sorsnak/ amilyen barátokat kaptam Dana és Mildy személyében –
hogy a sok dili ellenére mellettem álltak, szorítottak, izgultak értem és
mindig éreztem meleg szívüket – és érezhettem szeretetüket … És hogy fáj a
szívem, akitől vártam a segítő kezet, - még csak az ujját sem nyújtotta felém,
hogy érezhessem .. Igen, könnyel telik meg szemem, hisz kaptam az élettől sok
keserűséget, bánatot – valahogy ezek most mégis pillanatoknak tűnnek… Mert
bárhogy is volt, ez is az én életem , ez is énhozzám tartozott, - tartozik..
Olyan sok mindenről gondolkodom, - szeretnék nagyon sok mindenről írni, -
ehelyett szívem újabb darabja törött le, - amit már visszahegeszteni nem lehet…
Ha valaha összeforr is a seb, a heg már örökre megmarad …
20 évnyi házasság és 3 évnyi együttélés után ma „szabaddá nyilvánítattam”
…
De vajon valóban szabad lettem??????????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése