2018. május 23., szerda

Az egész ...


Az egész ...

Tudod arra gondoltam,
különös dolog az,
hogy a világ, ha érthetetlen is,
de tökéletesen működik,
a rend csodálatos,
nincs késés,
és nincs keveredés,
az egésznek mégis van
nagyon gyenge pontja,
és az az emberi élet maga,
ahol kell tenni hatalmas erőfeszítést,
azért,
hogy a dolgok
legalábbis legyenek elfogadhatók,
anélkül az egész szétesne,
benne semmi se tökéletes,
pedig az egész,
a világmindenség,
fáradság nélkül, könnyedén van egyben,
mintha kiszámítva lenne
minden pontosan,
pedig talán senki se számolta,
ez az érthetetlen csoda,
ebből a harmonikus  sorból
ki csak az élet lóg,
de lehet, csak az ember,
használati utasítás nem lévén,
rossz irányból közelít,
az életfát nem a gyümölcséért,
de a gyökeréért, a száráért gondozza,
kínok között azt rágcsálja,
(l)enni kell, gondolja,
és veszni hagyja a gyümölcsöt kárba,
meg se kóstolja, így aztán meg se kívánja,
pedig talán minden más a világon
kizárólag ezért a gyümölcsért van,
de míg rá nem jön az ember,
míg az életet nem használja rendszerszerűen,
ha a szeretetet fontosabbaknak hitt dolgokért
porba veszni hagyja,
akkor az eredeti rend felbomlik,
feladatát nem képes beváltani a csoda.

2011. febr. 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése