Hajnali ébredés...
Miért is?
Mikor a szív tele van
várakozással, feszít valami, nagyon
mély, nagyon furcsa
érzés ... Más - más, mikor Téged várlak
Szerelmem, mikor
Neked készítem fel így a szívemet, de ez most
olyan
"más" ... Mint írtam:. napok óta "ragyog" a szívem ...
Feszít az érzés:
vajon hogyan "fogad" el? Hiszen a kapcsolatunk
- a barátságunk eddig
telefonok és levelek száguldozásával
zajlott. És tegnap? -
valósággá vált minden. És az ölelés ....
Minden valósággá
lett: a gyermeki, a baráti ölelés és az egész életem ...
Szeretnék, annyi mindent szeretnék elmondani
Neked - magamnak, de most a szavak is bennem rekednek ...
Ugye megbocsátod ezt nekem????
Az érzések? - pedig nagyon mélyen belém fészkelődtek,
ami már halálomig csak mélyülni fog.
És "csak" annyit tudok most:
... köszönöm, hogy elfogadsz és hálát
adok a sorsnak, hogy VAGY NEKEM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése