A születés öröme ...
Tudod arra gondoltam,
vannak érzések,
amiket csak az ember
tart életben,
tudatosan talán,
hogy megfeleljen
elvárásoknak,
kötelező a gyász,
a lelkét megnyugodni
mesterségesen nem
engedi,
kijár az az
eltávozottnak…
ahogy a gyászra sokat,
az örömre,
az örömteli állapot
megőrzésére
kevesebb gondot
fordít,
arra idő nincsen,
tovább őrzi,
jobban életben tartja
a halál gyászát,
mint a megszületés
boldogságát…
az ilyen erőltetett
fájdalom,
mint ahogy az
illanó öröm,
nem mélyről jövő,
inkább a
közömbösséget takarja…
ha a test
mozdulatlan,
benne élet nincsen,
halott a lélek, ha
nem reagál,
az ember akkor él,
ha van benne
szeretet,
az megoldja
mindkettőt,
időhöz kötve nincsen,
hiszen a lét
múlhatatlan öröm,
és múlhatatlan
gyász keveréke,
a szeretet olyan
mester,
aki a könnyek közt
mosolyogni tanít,
vele nagyobb a gyász
fájdalma,
de nagyobb a születés
öröme is,
az általa okozott
mérhetetlen fájdalom,
és a lélekbéli valódi
öröm
bizonyíték arra,
hogy az ember él,
nem csupán illúzió a
léte.
2011. jan. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése