Tündérvilág .
Zápor a tónál
A tegnapi fülledtség
és esti nagy vihar után kicsit elviselhetőbbé vált a levegő.
Olyan régen voltam
már a tavamnál, így vonzott valami megmagyarázhatatlan érzés.
Fehér, fodrozódó
felhőcsapat kíséri utamat. Elnézem, figyelem a felhőket. Olyan csodálatosak!
Beleképzelem az álmaimat, a vágyaimat. Megjelennek előttem a kedvenc
mesefiguráim, minden, amit csak elképzelek,
amit egy felhő alakjába belegondolok.
A nap még átsüt a
felhők között, de a feltámadó szél a víz felszínén habos hullámokat vet.
A madarak hangos
csiviteléssel riasztanak. Talán érzik a közelgő vihart?
Egyre komorabb
felhőket sodor a szél az ég aljára.
Tudod Kedvesem,
mennyire félek a vihartól!
Hirtelen zúdul a
tájra az eső, valahogy mégis nyugtatólag hat rám! Ülök az autóban, fejemet az
ablaküvegnek támasztva, figyelem a kinti világot. A zápor hirtelen indul, a tó
fodrozódó vize bugyborékolva fogadja az esőt. Olyan a víz felülete, mintha békák százai ugróversenyüket rendeznék.
Magasra felugranak és nagyot huppannak a vízbe, - a nádasba.
Milyen ragyogó
szokott lenni az égbolt , és most, ha látnád! Mint egy felszabdalt földrajzi
térkép! A szél által robognak a felhők az égen!
Rád gondolok, Rólad gondolkodom! Úgy szeretném, ha mindezt
velem látnád, láthatnád, – ezt a
csodálatos világot! A szomorúfűzem hajladozik a szélben, ágai susognak, még a
tó fodrozódó hullámaival nyaldossa. Tudod milyen érzés? Mintha itt lennél velem
és Te simogatnál!. Szeretném, ha látnád,
mikor a ragyogó napsugarak a víz mélyére hatolnak,
egészen a tó fenekéig és a tiszta, áttetsző vízben láthatóvá
válik a halak fickándozása. Gyönyörű!. Belefészkelném magam két karodba, átölelnél és összebújva néznénk ezt a
csodálatos világot!. Szívdobogásod üteme andalítana! Nagyon hiányzol Kedvesem!.
...Lassan csendesült
a vihar! Hazaindultam!. Egy rózsaillatú
gyertyát gyújtottam!
Rád gondolva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése