Az élet egy utazás ...
Tudod arra gondoltam,
az élet,
mint amolyan utazás,
hasonlítható
a sebesen száguldó
vonathoz,
a lassan cammogó
omnibuszhoz,
vagy akár,
a vízre bocsátott
papírhajóhoz,
amin se fék, se
gázpedál,
irányítani se lehet,
megy, amerre a
hullámok sodorják,
legvégül az élet
óceánjában eltűnik,
észrevétlen…
de hasonlítható a
szárnyaló repülőhöz is,
amit azért legjobb,
ha az ember
megtanul irányítani
saját maga,
hiszen a sajátja,
ki értene hozzá nála
jobban,
a mesterség
csínját-bínját kell ismerni,
nincsenek sínek,
amik a helyes utat
mutatnák,
a jó irányt
megközelítőleg kell
becsülni,
egy pont alá soha nem
szabad kerülni,
ott a repülés már
életveszélyes,
ottveszítheti könnyen
az ember az
emberségét,
néha lazítani lehet
kicsit,
de a legfontosabb
szabályokból
soha sem szabad
engedni,
hiszen ez a
repülés az embernek
a legtöbbet jelenti,
a belső radarra
nagyon kell figyelni,
a jó indulatúan
kapott tanácsot
lehet mérlegelni,
de irányítani a gépet
saját magának kell,
a felelősséget
átruházni másra
nem szabad,
ha a repülés
szabályait betartják,
akkor repülve élni
jó,
történhet így is
kiszámíthatatlan,
esemény váratlan,
de ha a pilóta
eszénél van,
a rajta kívüli
veszélyt is
ügyesen kivédi,
a kisebb-nagyobb
légörvény
elkerülhetetlen,
sokszor önhibán
kívüli a zuhanás,
a vég, ha szomorú is,
akkor is,
élvezetes út végén
lesz a befejezés.
2011. febr. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése