A legnagyobb bizalomban is ...
Tudod arra gondoltam,
kezdetben,
a tapasztalat híján,
az élet dolgaival
szemben
túl nagy bizalommal
van az ember,
örök kételkedővé
sok csalódás után
válik,
de talán se ez,
se az nem indokolt
mindig,
az élet
kiszámíthatatlan,
egy csipetnyi
bizalmatlanságra
a bizalomban is nagy
szükség van,
sokáig,
az ember nem védi
magát,
de miután jó párszor
leégett,
a Napot is messzire
elkerüli,
pedig kell lenni
közti útnak is,
a legnagyobb
bizalomban is kell
egy cseppnyi
bizalmatlanság,
csak annyi,
ne érjen védtelent a
csalódás,
a legnagyobb
bizalmatlanságban is
kell egy kis bizalom,
mert anélkül élni sem
érdemes,
szükség van a Napra,
de kell a fényvédő,
ha nem akar csalódni
benne,
tudnia kell,
kétesélyes minden,
simogat is, nem csak
éget,
a sebekre tovább
emlékszik az ember,
az élet
szerethetőségéhez
kell az a tudás,
ami nem kiábrándít,
hanem megtanít
a kezdeti lelkesedés
után
helyesen használni,
minden előfordulhat,
de nem fordul elő
minden,
a legnagyobb
bizonytalanságban
egy csepp bizalom
életkedvet ment,
és a legbiztosabbnak
gondolt biztosba
egy csepp
bizalmatlanság,
megvéd a leégéstől,
a végső
kiábrándulástól…
talán egy dolog van,
amiben kételkedés
nélkül is
nyugodtam megbízhat,
ami nem okozhat soha
csalódást,
amit legbelül érez az
ember,
a benne lévő
szeretet,
az soha nem
kétesélyes.
2011. febr. 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése