2018. május 8., kedd

Téged keresve ...


Téged keresve …

Szívemet szorítja a fájdalom
Szememből könnyek gördülnek arcomon.
Szomjazom a szeretetre.
Beleesek a mély, zaklatott álmok birodalmába.
Lelkem bolyong a végtelen utakon, téged keresve.
Az idő messze szállt, a fények az estébe,
 az éjszakába zuhantak és a mély csönd ölel.
 
Harmatcseppekké válunk a hajnallal,
Várva a fényre, az ég azúrkék bársonyára,
a madarak zengő dalaira.
A reggel reménnyel újra felállít,
és elindulunk egy új napba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése