2018. augusztus 26., vasárnap

Tűz és víz szerelme


Tűz és víz szerelme 

Tudod arra gondoltam,
aki él sokáig a városban,
az a várost megszereti,
az életét máshol
el se tudja képzelni,
és aki az Alföldön született,
annak a távoli hegyek
nem sokat jelentenek,
ki amit megszokott,
meg azt szereti...
de igazán, szerelemmel szeretni
az idegen, onnan a síkságról
sokszor
nem sokra becsült
hegyekbe lehet,
olyan csodákat lát meg
a sík vidékről érkezett,
amit a hegylakónak
már a szeme megszokott,
nem látja: hiába,
hogy az orra előtt ott van,
beleszeret a síkság lakója
a magas hegycsúcsba,
mégis visszatér eredeti otthonába,
mert azt már megszokta,
az az ő közege, ott a járást jól ismeri,
de szerelme tárgya mégis
az a más, az a különleges
elérhető, és mégis elérhetetlen …
hasonló a hasonlónak örül,
s ha az ember a másikban
a saját tükörképét látja,
azt szereti, de talán
lángoló szerelembe inkább
a tőle idegen,
a teljesen másmilyenbe esik,
mert az nem a megszokott,
annak látja a különlegességét…
amikor a tűz és a víz összeölelkezik,
az életét egymásnak kiontják,
de a vízből egy kevésnyi,
oxigént adva neki
fellobbantja a parazsat,
s a víz, amelyik jéghideg,
felforrósodik a tűznek a közelében…
két ember, aki egymáshoz képest olyan,
mint a tűz és a víz,
hatalmas szerelembe eshet,
de együtt a kettő az életre képtelen.

2012. június 06.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése