A cél
Tudod arra gondoltam,
nagy kérdés,
hogy a cél
maga az út lehet,
vagy van külön,
kijelölt,
vagy, hogy az út
eredménye,
a célba érkezés, hogy
milyen lesz,
s hogy melyik a
fontosabb,
hogy az út a célért,
vagy önmagáért van,
és arra, hogy talán
mindig a célban van
az ember,
mert az: az élő
pillanat,
az odavezető út pedig
már nincsen,
az a múltba veszett,
minden pillanat
megérkezés,
és mind az, ami a
múlt,
az a pillanathoz
vezető út…
ami, hol
kacskaringós,
hol pedig egyenes,
s hogy az igazán szép
pillanatok
nagyon sokszor
gyermekei
a legnagyobb
fájdalomnak,
hogy az odavezető
utat
nem látni, időközben
elfogyott,
megmarad a cél,
vagyis a jelen,
hogy miatta érdemes
élni,
cél, ami a következő
pillanatban
önmagát emésztve úttá
válik,
s hogy a célért
akár a legnehezebb
szakadékon is
keresztüljutni
megéri,
s hogy a szép,
akadálytalannak látszó út
sokszor a legmélyebb
szakadékhoz vezet.
2012. június 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése