Pünkösd
Pünkösd,
megfoghatatlan,
mégis gyönyörű ünnep
vagy,
különleges, hiszen az
ünnepelt
a Szent Lélek maga …
pünkösd, misztikus,
ésszel elérhetetlen,
virágod a gyönyörű,
a pünkösdi rózsa,
mint megannyi
lángnyelv
emlékeztet arra
a különös,
örömteli ötvenedik
napra,
mikor ereszkedett le
az égből a lélek,
vöröslő lángnyelv
képében,
hívőnek és
hitetlennek láthatóvá
egyaránt válva…
szent és örök a
lélek, s a pünkösd
az örök léleknek az
örömünnepe,
ki nap, mint nap új
ruhában ölt testet,
értelmet adva a
születő életnek...
szent a lélek,
képes a nagyszerű
csodára,
hisz az embereket
megtanította
a lehetetlenre:
érteni egymás nyelvét…
szent a lélek,
kiről az ember
elfelejtkezett rég,
s vele elfelejtette
érteni a másikat…
talán, ha megint megmutatná
magát,
ha lángnyelvekben
ereszkedne le az égből,
az ember újra csak
szót értene egymással …
pünkösd, ünnep, ami
emlékeztet a születésre,
ünnep, ami emlékeztet
a lélekre, a szentre,
ami itt van
közöttünk, itt van bennünk,
rá emlékeztet
a viruló pünkösdirózsa
is odakint a kertben.
2012. május. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése