Égi király
Tudod arra gondoltam,
nagyon szomorú
látvány az,
ha fészkéből
kipottyan
egy apró, épp hogy
megszületett
kicsinyke kis madár,
használni képtelen a
szárnyát,
pedig ott van a
helyén neki, mégis
ki van téve
mindenféle ellenségnek,
kiszolgáltatott
szegény,
a homokban remegve
vergődik,
nincsen
gyámoltalanabb annál,
segíteni nem képes
magán,
vége, ha a várva várt
segítség nem jön…
s talán, mint az a
repülni képtelen,
biztonságos
otthonából kizuhant madár,
szeretet nélkül olyan
csak a lélek is,
de ha a megváltó
időben érkezik,
repülni csodálatosan
megtanítja,
szárnyal mindig
magasabbra,
fel a csillagos égig,
vagy még túl azon
is...
határtalanok a
szerető lélek képességei,
de szeretetlen:
szárnyatlan madár,
boldogtalan, halálra
vált,
míg vele a
boldogságnak
gyönyörűséges,
szivárványtollú,
magasan szárnyaló égi
királya.
2012. május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése