2018. augusztus 30., csütörtök

Már nem megyek utánad ...


Már nem megyek utánad …

…Álmaimban minden éjjel Téged látlak és Téged érezlek.
Így megy tovább az életem – a szívemben már örökre benne élsz.
Benne élsz – bennem élsz, pedig már olyan nagy a távolság,
ami elválaszt bennünket..
Már nem hívsz, már nem hiányzom Neked ..
már régen más tölti be helyettem az űrt – a szívedben..
Számtalanszor becsapottnak, megviseltnek éreztem magam,
de a szerelmem , az érzéseim ellen nem tudtam harcolni..
A remény még mindig bennem él, hogy egyszer visszatérsz hozzám – az én ajtóm,
- a szívem kapuja mindig nyitva áll előtted és tudom, bármennyire is menekülsz,
már a Te szíved sem tud soha elfelejteni ..
Az én szememben a „remény”  és a „világ”, a „szerelem” és az „élet” voltál ..
Nagyra tartottalak és tartalak, de azt is megértem, ha másra vágysz ..
Én nap mint nap megvívom saját kis harcomat – mindennel és mindenkivel szemben ..
és sajnálom, hogy akinek „minden” szerettem volna lenni,
nem vette észre azt, hogy mennyit is jelentett nekem..
Talán egyszer rádöbben arra, mennyire vágytam őt és milyen mélyen szerettem ..
Az én szívem már csupa seb, de talán még egy gyógyulni vágyó „szív”
rám talál és nálam megpihenhet..
Nekem már csak ezek az érzések maradtak meg,
amik melengetik a szívemet ebben a nagy „dermedtségben” ,,

„Elindulsz.
Ez az utolsó pillanat – és én már nem megyek utánad”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése