Már nem megyek utánad
…
…Álmaimban minden
éjjel Téged látlak és Téged érezlek.
Így megy tovább az
életem – a szívemben már örökre benne élsz.
Benne élsz – bennem
élsz, pedig már olyan nagy a távolság,
ami elválaszt
bennünket..
Már nem hívsz, már
nem hiányzom Neked ..
már régen más tölti
be helyettem az űrt – a szívedben..
Számtalanszor
becsapottnak, megviseltnek éreztem magam,
de a szerelmem , az
érzéseim ellen nem tudtam harcolni..
A remény még mindig
bennem él, hogy egyszer visszatérsz hozzám – az én ajtóm,
- a szívem kapuja
mindig nyitva áll előtted és tudom, bármennyire is menekülsz,
már a Te szíved sem
tud soha elfelejteni ..
Az én szememben a
„remény” és a „világ”, a „szerelem” és
az „élet” voltál ..
Nagyra tartottalak és
tartalak, de azt is megértem, ha másra vágysz ..
Én nap mint nap
megvívom saját kis harcomat – mindennel és mindenkivel szemben ..
és sajnálom, hogy
akinek „minden” szerettem volna lenni,
nem vette észre azt,
hogy mennyit is jelentett nekem..
Talán egyszer
rádöbben arra, mennyire vágytam őt és milyen mélyen szerettem ..
Az én szívem már csupa seb, de talán még egy gyógyulni vágyó
„szív”
rám talál és nálam megpihenhet..
Nekem már csak ezek az érzések maradtak meg,
amik melengetik a szívemet ebben a nagy „dermedtségben” ,,
„Elindulsz.
Ez az utolsó pillanat – és én már nem megyek utánad”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése