2018. augusztus 20., hétfő

Az élet nagy tanítómester


Az élet nagy tanítómester 

Tudod arra gondoltam,
mondják,
az élet a nagy tanítómester,
és úgy igaz,
hozzá képest egy csepp
minden téglából épült iskola,
tanít sok mindenre, azt is elárulja,
hogy bizony ő sem fenékig tejfel,
pedig azt hinné az ember tanulatlan,
hogy egy gyönyörűséges séta,
de megtanít rá,
(ha van rá ideje, lehetősége
mindig jobban)
hogy minden jó egyszer vége tér,
de arra is, hogy a rossz nyomában
akár ott is liheghet  a jó láthatatlan,
hogy nem az ember a világ közepe,
hogy a bokor,
amelyikben a sírás megterem
mosolyvirágot  hoz sokszor…
de talán a legtökéletesebb tanuló
a földi élet
szeretet nevű égi gyermeke,
ki megtanít arra is,
hogyan lehet gondolattal,
szóval, cselekedettel simogatni,
hogyan lehet a másik örömének
a sajáténál jobban örülni,
a kedvéért boldogan lemondani,
hogy a világ közepe mégiscsak az ember…
jó tanítómester az élet, de sokszor éles,
nem eléggé kidolgozottak az oldalai,
könnyedén felsért,
sokszor gyógyíthatatlanok a nyomai...
a szeretet a kidolgozatlanságokon segít,
árnyal és színesít, sarkokat tompít,
teszi művészivé az iparos munkáját.

2012. május 31.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése